011

Hajnalok hajnalán vagyok kész ezzel a résszel,bah és ráadásul megyek ledolgozni az 50 órát :D szerencsére az árvácskába,úristen olyan édes állatok vannak ott. :( Ma velük sétáltam :D Maggie,Zsazsa és Saci. Ők hárman örökbe fogadhatóak ám!!! Nagyon édesek:D na de jó olvasást! :D

 

  -Hogy tessék?-nézett rám,dühöt láttam a szemeiben. Megijesztett egy kicsit.
  -Hogy érted ezt Louis? Válaszolj.-mondta és kicsit megrázott.Megráztam a fejem és próbáltam eltolni magamtól.
  -Ki mondta ezt neked?-kérdezte. A padlót néztem és nem akartam válaszolni.
  -Kérlek válaszolj.-mondta és lassan elengedett,az arcom felé nyúlt,el akartam húzni de gyorsan megfogta az állam.
  -Pöttöm,tudni szeretném.-simított lassan végig az arcomon.
  -Csak valaki mondta hogy nem kellett volna...-mondta de nem tudtam befejezni,mert közbevágott.
  -Ki volt az,mond meg a nevét.-mondta és mélyen a szemeimbe nézett.
  -Louis tudni akarom.-mondta és még mindig az arcom simogatta.
  -Luke volt az?-kérdezte komolyan.Kicsit megrémültem.
  -Szóval ő volt.-mondta és elengedett,felvette a telefonját és már el is tűnt.
  -Harry kérlek ne.-indultam utána,én nem akarom hogy beszéljen vele. A nappali közepén megálltam, nem tudtam merre mehetett. Nagyon bepánikoltam. Ha valami rosszat mond, én leszek biztos az aki árulkodott. Pont kezdtem velük jóban lenni.
  -Szia Ash.-hallottam a hangot kintről,az üvegablakhoz siettem,fogta  az ajtót,nem tudtam elhúzni.
  -Tudnád adni Lukeot?-kérdezte.
  -Harry kérlek neee.-mondtam és dörömbölni kezdtem. Rám nézett majd el.
  -Mondtál valamit Louisnak?-kérdezte.
  -Hogy miért?-elmosolyodott.
  -Hát kérlek szépen azért,mert hirtelen egy röpke beszélgetés után elkezdett sírni,és nem mondta el mi történt,és végül csak annyit bökött ki hogy mi van ha nem igazi.-mondta. Nem sírtam. Miért mond ilyet?
  -Oh tényleg?Na ne. Akkor ha megtudhatom mégis miért? Miért volt ez jó neked? Jó érzés hogy akármennyire is nem tudja mit jelent nem igazinak lenni,akkor is kételkedik magába? Remélem baromira szégyelled magad.-mondta, és letette a telefont,már bent is volt a nappali közepén. A Nekokat nagyon könnyű megbántani,nagyon könnyen sértődünk meg,de apró dolgoktól is tud bűntudatunk is lenni,nem kell csúnyán beszélni,meg kiabálni,akkor is megértjük,sokkal több érzelem van bennünk mint egy emberben.
  -Louis.-zökkentett ki a gondolataimból Harry,felém indult. Magam elé tettem a kezeim,és kifújtam a levegőt.
  -Maradj ott.-mondtam komolyan.Akkor is jött felém.
  -Azt mondtam maradj ott.-dobbantottam akaratosan és megemeltem a hangom,megtorpant.
  -Hallgatlak.-fonta karba a kezeit, és kissé mérgesen nézett rám. Kicsit megijedtem,összeszedtem magam.
  -Honnan tudhatom meg hogy igazi Neko vagyok?-kérdeztem és a szemeit néztem,lassan kifújta a levegőt és csak megrázta a fejét.
  -Nincs olyan, amivel igazolni lehetne.-mondta.
  -Hallottam hogy beszéltetek róla Niallel. Ne hazudj!-csattantam fel mérgemben,elindult felém két lépést de megállt.
  -Miért hallgatózol?-kérdezte.
  -Most itt nem erről van szó. Mond meg hogy tudom meg hogy igazi Neko vagyok vagy nem.-mondtam komolyan. Nagyon rosszul éreztem magam a dolog miatt. Tudni akartam.Felém mutatott majd kicsit feljebb emelte az ujját.
  -Mik?-kérdeztem.
  -A füleid.-mondta.
  -Mi van velük?-kérdeztem,megölt ez a tudatlanság.Ilyenkor az emberek miért csak szavakat böknek ki?
  -Ha elveszted,nem vagy igaz.-mondta és a hajába túrt.Hirtelen a füleimhez kaptam.
  -Mégis hogyan veszhetném el?Hozzám vannak nőve!-értetlenkedtem,a füleim simogattam.
  -Ha lefeküdnék veled, és nem lennének meg utána akkor azt jelentené hogy nem vagy igazi.És itt most lezárom a témát.-mondta és sarkon fordult majd elment. Csak álltam ott és néztem magam elé,az egész arcom vörös színt vett fel,furcsa érzés járt át,és hirtelen az egész testem megremegett,mire reagálok így?vagy egyáltalán miért érzek így? Leültem a kanapéra és vettem egy nagy levegőt,a füleim simogattam,ezzel mindig sikerült megnyugtatnom magam,de ez most teljesen más érzés volt,az egész testemben éreztem.Megmagyarázhatatlan volt.Elfeküdtem a kanapén és szépen lassan becsuktam a szemeim,nem sokkal később elnyomott az álom.

Mozgásra keltem,meg valami melegre,eltakartam a kezemmel a szemeim és fordulni próbáltam,jó lassan sikerült is.Mocorgást éreztem,majd lágy érintést az arcomon.Jobban bele akartam bújni,biztos voltam benne hogy álmodom,ahogy közelebb fúrtam a fejem a kézhez valamibe beleütközött a fejem,lassan sikerült eljutnia ennek az információnak az agyamhoz mivel még vagy 10 másodpercig nem csináltam semmit se,csak utána kezdtem lassan kinyitni a szemeim.Kicsit még homályosan láttam,hátrébb kellett hogy dőljek. Csak egy hasat láttam. Hirtelen felnéztem,Harry nézett le rám és mosolygott.Lefelé nézett,igazából rám rám.

(csak ugye póló nélkül :D)

  -Miért nincs rajtad póló?-kérdeztem és a szemem dörgöltem.

  -Gondoltam fürödhetőnénk egyet.-mondta és az arcomat simogatta.

  -Hol?-kérdeztem és a hátamra fordultam.

  -A fürdőben?-ráncolta össze a homlokát,de még mindig mosolygott.

  -De akkor megint ki kell menned amíg fürdök.-mondtam komolyan és karba tettem a kezeim.

  -Úgy gondoltam hogy együtt...-mondta és kicsit elkomorodott.Feltámaszkodtam a könyökömre.

  -Együtt?-kérdeztem.

  -Zavar?-hallottam ahogy a hangja kicsit megváltozik.

  -Nem...-ráztam meg a fejem,az ölébe ültetett majd a kezeit a fenekem alá tette,lassan felállt és kicsit kitolt maga felé.

  -Miért érzem azt hogy hezitálsz?-kérdezte és felnézett a szemeimbe.

  -Nem hezitálok.-mondtam és álltam a pillantását,mondhatni égetett,lassan elengedett az egyik kezével,de éreztem ahogy a másikkal kicsit belemarkolt a fenekembe hogy jól meg tudjon tartani.Az egyik kezem a nyakában volt a másik kezemen pedig az ujjaim épp hogy érintették az arcát.

A szemeim nézte és elmosolyodott,volt valamilyen huncut mosoly az ajkain.

  -Akkor csókolj meg.-mondta mosolyogva és megnyalta az ajkait,nagy szemekkel néztem rá.A derekam simogatta,lassan becsuktam a szemeim és közelebb hajoltam hozzá.