003

Feszélyezve helyezkedtem el a kocsi anyós ülésén.

  -Én...-mondtam de közbe vágott

  -Tudom ki vagy.-mondta és lassan elindult.

  -25 éves vagy igaz?-kérdezte és fél pillanatra rám nézett majd vissza az útra.

  -Igen 25 leszek.-bólintottam.

  -Te mennyi vagy?-próbáltam kicsit oldani a bennem lévő feszültséget.

  -22.-mondta szűkszavúan,szóval akkor idősebb.Hogy miért idősebb?A Nekok élete rövidebb mint egy emberi élet,valamennyivel,egy ember és egy Neko között korban 5 év a különbség,szóval ha én most 27 lennék akkor lennék vele egyidős.Nem nagyon voltam a beszélgetés egy kezdeményező személy.

  -Nem voltál még egyszer sem benne a térben?-kérdezte.

  -Nem nem voltam...-mondtam és a kezeim néztem.

  -Gondoltam,hazug dögök.-mondta és váltott egyet.Nem tudom hogy ezt most jó vagy rossz.

  -Nem volt egyiküknek sem alkalma,itt amit láttok minden szép és jó, de igazából semmi sincs úgy...-mondtam és jól végignéztem. Érdekelt milyen nem sok dolgom volt emberekkel, amikor kisebb voltam a központban volt pár kedvesebb akiket megismertem de amióta bent voltam ezen a tanyán azóta nem tudtam sok mindent róluk.

  -Igazi vagy?-kérdezte.

  -Hogy érted hogy igazi?-kérdeztem vissza. Megforgatta a szemeit.

  -Hagyjuk.-zárta rövidre a témát. Már megint ez az igazi.Kifújta a levegőt és elmosolyodott.

  -Remélem jól fogod magad nálam érezni,szeretném ha jól kijönnénk.-mondta és lassan befordult egy utcán.

  -Biztos vagyok benne hogy jól kifogunk.-mosolyogtam,próbáltam feloldani a gátlásaim. Kaptam egy új lehetőséget, próbáltam élni vele.

  -Harry őszintén szeretnék veled beszélni,fogalmam sincs hogy működik ez az egész dolog...-mondtam.

  -Mármint mi?-kérdezte gyanakvóan.

  -Ez a Systemes dolog,soha senki nem mondta el.-válaszoltam.Hallottam hogy halkan motyog valamit de nem igazán értettem.

  -Rendben,majd elmagyarázom.Ne törd most ezen a fejed.-nyúlt át hozzám és megsimogatta a fejem,majd megállt egy ház előtt és kiszállt,én is kiszálltam.Nem túlzok,hatalmas volt a háza,bementünk és rögtön be is zárta a házat.

  -Nem szeretném rögtön ezzel kezdeni,de mit gondolom gondoltad én Fighter vagyok. Azért vagy itt hogy segíts nekem. Én olyan embereknek segítek akiket célba vett a szervezet.-mondta és rám nézett.

  -Amolyan bérgyilkosféle?-kérdeztem és felhúztam a szemöldököm.

  -Közel sem.-válaszolta és levette a cipőjét majd bement.

  -Az egyik nő aki ott volt a szervezethez tartozott.Felismertem és ő is engem.Szeretnélek minél előbb beavatni a dolgokba hogy ne miattam kerülj bajba és olyan helyzetben amit nem fogsz tudni hova tenni,de nem ma.Egyenlőre kicsit szokj hozzá a környezethez.-mondta és megállt a nappaliban,engem vár,lekaptam a cipőmet,majd lassan utána sétáltam.

  -Fedezz fel mindent nyugodtan,ami az enyém az a tiéd is.-mosolyodott el.Volt minden mondata mögött valami amit nem tudtam kitalálni mi is lehet.

  -Köszönöm.-mondtam és körbenéztem.

  -Néha eljönnek ide azok akikkel együtt "dolgozom". Olyankor ők is elhozzák az áldozatukat,szóval velük ellehetsz.-mondta.

  -Hányan vagytok akik így véditek az embereket?-kérdeztem.

  -Nem elegen.-kaptam meg egy semmilyen válaszolt,nem tudtam erre mit mondani csak lassan jobbra balra sétáltam,nem voltam hozzászokva hogy ennyi minden van körülöttem így ahogy egyre beljebb sétáltam hirtelen éreztem ahogy valamit meglökök a farkammal,de nem esett le,rossz szokás közöttünk hogyha valami tetszik akkor automatikusan mozogni kezd.

  -Óvatosan.-mosolyodott el,és beljebb kísért,a kezét a hátamon tartotta,hatalmas tenyere volt,lehet csak én éreztem így mivel nem növünk nagyra.

  -Megkérdezhetem hogy miért volt szükséged rám?-kérdeztem mikor a konyhába értünk és felültem a bárpultos székre.

  -Nem szeretnék egyenlőre beszélni róla.-mondta és elém tett egy pohárban narancs levet.

  -Akkor mást kérdezek...miért én?-kérdeztem és oldalra döntöttem a fejem és felfelé állítottam a füleim.

  -Mert mikor már fent voltatok a fán is megtetszettél,és akkor is amikor segíteni akartál,meg később hogy nem akartad megütni a másikat,viszont hozzá kell szoknod a gondolathoz hogy a társaid ellenünk lesznek a tér másik oldalán.-mondta és a szemeimbe nézett.

  -A tér alatt a Systemet érted ugye?-kérdeztem,halkan nevetett egy rövidet,amire hátracsaptam a füleim.

  -Igen azt.-bólintott mosolyogva.

  -Fájni fog?-kérdeztem és a kezeim néztem.

  -Valószínűleg igen.-mondta és a hűtőhöz sétált.

  -Kérsz enni valamit?-kérdezte.

  -Igen kérek.-válaszoltam és az ajkam harapdáltam.

  -Mit?-kérdezte és felém nézett.

  -Kérlek most ne emészd magad ezen,eljön mindennek az ideje és elfoglak vinni helyekre hogy ne érjen váratlanul.Nem fog felkészületlenül érni az egész dolog,nyugodj meg.-mondta,volt valami nyugalmat parancsoló dolog a hangjában.

  -Rendben...és nem tudom,nem ettünk bent valami változatosan.Lepj meg.-néztem rá nagy szemekkel mosolyogva.Próbáltam kialakítani közöttünk egy jó kapcsolatot.Bólintott majd elkezdett valami összeütni.

  -Nem tartod lekezelőnek a "Cica" vagy a "Cicus" beceneveket?Ne érts félre csak hallottam hogy az orvos úgy hívott bent.-mondta.

  -Nem,a Cicust még aranyosnak is találom.-mosolyogtam.

  -Igaz hogy nektek nincs szexuális beállítottságotok?-kérdezte,felvontam a szemöldököm.

  -Hát ezt nem tudom.-vontam vállat,nem is foglalkozva a dologgal.

  -Rendben.-mondta és tovább csinálta amit eddig csinált,elbambultam és az evőeszközökkel játszottam,túl könnyen el lehetett terelni a figyelmem.

  -Egyél.-tett elém egy nagy tál ételt,fölé hajoltam. Tojás volt meg több fajta hús és zöldség benne,nagyon jól nézett ki.

  -Köszönöm.-mosolyodtam el és enni kezdtem.

  -Jó étvágyat.-mosolygott majd megsimogatta a hátam és leült a Tv elé."Zavargások New York utcáin,az emberek félnek,mindenki az 1000 Farkas nevű szervezetet okolja a tömeges elrablásokért illetve esetenként előforduló halálesetekért." Megrándult a fülem,e mielőtt jobban odafigyelhettem volna elkapcsolt.

  -Ne hallgasd.-mondta és tovább kapcsolgatta a Tv-t.Gyorsan bekajáltam mindent és a pocakom simogattam,soha nem laktam még ilyen jól,lassan leszenvedtem magam a székről és elindultam felé majd leültem a kanapéra.

  -Mesélhetnél magadról kicsit.-mondtam és közben tovább simogattam a hasam,én tényleg meg akartam ismerni,és már most jól éreztem magam mellette.

  -Kiskorom óta arra tanítottak hogy megvédjem magam és másokat,a szüleim próbálták minden tudásukat átadni mielőtt még bajom esne,valamennyire sikerült is. Jók voltak hozzám,és tudom hogy csak jót akartak nekem.12 évesen az apám be akart tenni az egyik kezdő csoportba de anyám ellenezte,ezért csak titokba jártam el vele.-mondta és az ujjával malmozott.Érdekes volt.

  -Szóval akkor nem én vagyok neked az első?-kérdeztem.Megrázta a fejét.Kifújtam a levegőt,az embereknek általában egy Nekojuk van életük végéig.Kivételes esetekben van több.

  -15 évesen már mentem apum csapatába,de nem keveredtem bele semmibe sem.De ő igen.Nem hagyták életben,illetve mai napig nem tudom mi történt vele.-mondta és a szemeimet nézte,nagyon komoly volt.

  -Valamelyik nap ellátogatunk a központba hogy felmérjenek.-mondta és felállt.

  -Mit mérjenek fel?-kérdeztem és néztem ahogy az üveghez sétál ami kifelé vezetett a kertbe.

  -Hogy milyen állapotban vagy testileg és szellemileg,mert nem bírnád az elsőt.-mondta és kiment. Nem gondoltam volna hogy ez ennyire egy nehéz dolog,kezdett kicsit megrémiszteni is.